Sisi, vagyis Erzsébet királyné ragaszkodott ahhoz, hogy a Budavári Palotában adjon életet a kislányának. Mária Valéria 1868. április 22-én született, s nyomban el is neveztek róla egy utcát Pesten. Ne feledjük, egy évvel voltunk a kiegyezés után, így még inkább érthető Sisi gesztusa.
Mivel Erzsébet királynénak gondjai akadtak a szoptatással,
rögvest egy magyar tejdajkát kerestek a picinek.
Kutatták, keresték a megfelelő személyt, a jól értesültnek látszó újságok számtalan nevet bedobtak, így szekszárdi és debreceni befutóról is tudtak, ám végül egy Gödöllőtől nem messze fekvő településen, Szadán akadt rá az udvar Legéndi Juliannára, egy földműves csinos feleségére, aki májusban adott életet a kislányának, Lídiának.
Mivel egy magyar dajka anyatejét itta a kis hercegnő, még jobban szívükbe zárták az itt élő emberek a kis Mária Valériát. Érdekesség, hogy a tejdajkát nem felejtette el Szada, Legéndi Julianna tiszteletére egy emlékkutat avattak 2001-ben.
Az újságok megírták 1869-ben, hogy a 11 hónapos kislányt is magával hozta a budai Várba Ferenc József és Erzsébet királyné. Azt is kiderítették, hogy„a kis főhercegnő mulattatására két bárányt, egy feketét és egy fehéret szereztek. Ezeknek igen csinos kunyhójuk van a várkertben” – írták a lapok. A bárányok mellett több nyúl, valamint egy póni is a kislányra várt.
Sisi ragaszkodott ahhoz is, hogy a legkisebb gyermekének magyar tanítója, nevelője legyen, így esett a választás Rónay Jácint címzetes püspökre, természettudósra, aki nem mellesleg Kossuth Lajos gyermekeinek is nevelője volt korábban, és két másik királyi gyermeket is tanított, Gizellát és Rudolfot.
A hatvan évhez közelítő Rónayban bízott az udvar, annak ellenére is, hogy az 1848-as forradalomban ellenük harcolt és egy ideig száműzetésben is élt. Rónayt imádta a kis Mária Valéria, aki négyéves korára magyarul, angolul és németül tudott, de már ekkor elkezdték franciául is tanítani.
A magyar újságírók el voltak ragadtatva Sisi gesztusától, és mint írták, Erzsébet királyné gyermekét
„oly magyar lánynak nevelteti, hogy kiállhatná a versenyt akármely csöppentett alföldi Mariskával”.
Mária Valéria sokat időzött a gödöllői kastélyban és naponta kocsikázni vitték a környéken. A kislány pedig az út során egy nagy dobozból cukrászsüteményeket osztogatott a hintóhoz rohanó gyerekeknek. Ha a budai Várban tartózkodott a királyi család, akkor is kikocsikázott a városba és szinte mindig érintette a róla elnevezett Mária Valéria utcát.